Nem tudom, hogy ti hogy vagytok ezzel, de ha valamit elnapolok, akkor minden nappal egyre nehezebb időt szakítanom rá. Főleg akkor, ha közben némileg aktualitását is vesztette a dolog. Úgy terveztem, hogy 2014. év végén írom meg ezt a karácsonyi bejegyzést, de akkor annyi fontosabb dolgom akadt, hogy csak toltam és toltam magam előtt az írást. Lassan február közepe van, és már cseppet sem aktuális a karácsonyi beszámoló. Mégis szeretnék nektek néhány, szívemnek nagyon kedves apróságot megmutatni, ami még 2014-ben készült.
Gyermekeim karácsonykor rendszeresen meglepik egymást és a szülőket egy-egy apró kedvességgel, ajándékkal. Nekem már komoly gyűjteményem van az alkotásaikból. 2014-ben sem volt ez másként, nézzétek meg, milyen szépségeket készítettek a lányaim!
Timi barátnőm idén is meglepett minket ajándékokkal. Nagyon szeretem Timi munkáit, annyira szépen válogatja össze a színeket, és gyönyörűen hímez. Év közben gyakran csodálom meg az alkotásait a blogján, érdemes ellátogatni hozzá, és megnézni a munkáit. Nézzétek csak, mi milyen szép telefontokokat, zsákokat és kis táskát kaptunk tőle!
Testvéremtől egy bögrét kaptam ajándékba. Most biztos rögtön eszetekbe jut, hogy mi is lehetne nagy szám egy bögrén. Ez nem egy akármilyen bögre, hanem az egyik kedves weboldalam, a Tyukanyo.hu logója által díszített, egyedi darab. Te tudtad, hogy a Tyukanyo.hu weboldal 2001-től kezdve épülget, de csak 2008 óta érhető el Tyukanyo.hu néven? Közel 14 éve az életem része ez a weblap, így különösen szívet melengető, hogy a reggeli teámat már tyúkanyós bögréből kortyolgathatom el.
Az utóbbi években a környezetünkben született kislányoknak saját készítésű párnát szoktam ajándékozni. 2014-ben két kislány is született a családunkban. Az egyikük párnája már el is készült, igazi közös munkánk volt ez a lányaimmal. Sajnos, a szemem nem tökéletes, így hímezni már nem tudok, de ezt az egyik lánykám átvállalta tőlem. Nekem csak a párnahúzat elkészítése volt a feladatom. Azóta már van új szemüvegem, így újra jól látok közelre is. (Apró örömök az életben.)
A legnagyobb lányom esküvőre volt hivatalos, de nem volt megfelelő táskája hozzá, és boltokban sem találta meg az igazit. Megkért, hogy én készítsek neki egyet. Tudhat ennek egy anya ellenállni? Nem hiszem. Nekem sem sikerült, így varrtam neki egy alkalmi kistáskát. Igazi emlék-táska, mert a szép fémdísze édesanyám hagyatékából való, amely így végre megtalálta a méltó helyét.
