
Az újévi fogadalmak azért vannak eleve halálra ítélve, mert nem belső motiváció mondatja ki velünk. Meg ad egy kis haladékot is: nem azt mondjuk, hogy mától, most azonnal, hanem majd, januártól. Esetleg csak szimplán az újévben. Tovább
Az újévi fogadalmak azért vannak eleve halálra ítélve, mert nem belső motiváció mondatja ki velünk. Meg ad egy kis haladékot is: nem azt mondjuk, hogy mától, most azonnal, hanem majd, januártól. Esetleg csak szimplán az újévben. Tovább
Mostanában minden médium attól hangos, hogy a (sertés)hús fogyasztása húdenagyonkáros, akár még rákot is okozhat. Én ebben nem hiszek, szóval továbbra is elkötelezett híve maradok mindenféle színhúsnak és belsőségnek. Ennek fényében most egy gyors, egyszerű receptet hoztam nektek, ami disznóvelőből készült, és szerintem az egyik legfinomabb dolog a világon. A malac agya krémes, ízletes, nem igényel nagy faxnit, ráadásul nem is különösebben drága. A velő finom és punktum.
Figyelem, a nyugalom megzavarására alkalmas képek következnek 🙂
Amióta jelentősen csökkentettem a szénhidrátbevitelt, egyre jobban kedvelem a savanyú és a csípős ízt. Érdekes dolog ez, úgy látszik, a cukor tényleg olyan függőséget okoz, melyből kilábalva teljesen átalakul az ízlésünk. Képtelen vagyok pl. akár egy pici szeletke tejcsokit is elfogyasztani, borzasztóan édesnek érzem, szinte marja a nyelvem és az egész szájüregem. Na de térjünk vissza a savanyú ízhez, ennek élvezete most egy citromtortában öltött testet. Tovább
Sokáig nem tartottam magam egy leveses típusnak. Talán mert gyerekkorom levesei nem voltak túl változatosak, nem lépték túl a hús- és zöldséglevesek megszokott kereteit, ízük mindig egyforma, változatosságot csak némi elsózás jelentett. Már felnőttkorba léptem, mikor megismerkedtem a krémlevesekkel, a ragukkal, a pikáns ízvilágú, ismeretlen fűszereket tartalmazó ételekkel, és arra is rácsodálkoztam, hogy akár önálló ételként is megállja a helyét, ha elég tartalmas.