Mi már hetek óta nagyon készültünk a Kacsafutamra, hiszen olyan sok látványos képet látni a különböző országok futamairól. Reggel eléggé esett az eső, így sokat vacilláltam, hogy egyáltalán érdemes-e kimennünk a Kacsafutamra, megéri-e kockáztatnunk egy elázást. Szerencsére, még időben jobbra fordult az idő, így elindultunk a Duna-part felé.
Késői indulás miatt mi már nem is próbálkoztunk a budai oldallal, esélytelennek tűnt, hogy ott olyan helyet szerezzünk magunknak, ahonnan jól láthatunk. A pesti oldalt vettük célba, és végül a Parlament elől néztük végig a Kacsafutamot.
A kacsák várták a nagy eseményt a Margit-hídon.
Innen nem volt tökéletes a látvány, és nem készülhettek olyan látványos képek, mint amilyeneket más kacsafutamokról szoktak készíteni.
A program bevezetőjeként kajakosok, kenusok és sárkányhajósok eveztek le a Dunán.
Érkeztek a kajakosok, a kenusok és a sárkányhajók.
Néhány sárkányhajó igazi sárkánnyá lett alakítva és festve.
Az evezősök felvonulása után indult a Kacsafutam, a szervezők útnak indították a műanyag kacsákat. Néhány másodperc után az elsők már vizet értek, de még folyamatosan érkezett az utánpótlás. A Duna partján rengetegen drukkoltak a kacsáiknak.
Elindult a verseny, elkezdték a vízbe önteni a kacsákat.
Kacsa-függöny a Margit hídon.
Vizet értek a kacsák, indult a verseny. 🙂 A legfürgébb kacsák itt már az élbolyban úsztak!
Néhány fotós a Dunán, csónakból követte a verseny menetét, és testközelből készített fotókat az élbolyról.
Kacsák féltávnál.
Itt már széttöredezett mezőny.
Vegyes érzelmeim vannak a Kacsafutammal kapcsolatban. Szerintem nem sikerült olyan látványosra ez a verseny, mint azt sokan vártuk. Talán jobb lett volna a Duna helyett más, kisebb folyón tartani, mert a közel 52 ezer kacsa jobban mutatott volna egy keskenyebb folyón.
A rendezőknek technikai problémájuk is akadt, mert a kacsák valahol kiszabadultak a kordonok közül, emiatt a Duna Budapesttől délre eső szakaszán is szép számban felbukkanhatnak még a kis sárga kacsák.
