Korunk új segítője, a coach

Nemrégiben volt szerencsém részt venni egy coaching ülésen, amiről bevallom, csak halvány elképzelésem volt előzetesen, de nem tudtam, pontosan mit takar. Az ülés után úgy gondoltam, jó lenne, ha többen ismernék az életvezetésnek, -tervezésnek ezt a fajta útját, tehát megkérdeztem F. Tóth Krisztina személyfejlesztő edzőt,  a MyWay Coaching  weboldal és a MyWay blog tulajdonosát, meséljen nekem a munkájáról.

Interjú F. Tóth Krisztinával

Korunk új segítője, a coach

– Mi az a coaching?

– A „coach” szóra nincs pontos magyar fordítás: nem tréner, nem pszichológus, eredetileg edzőt jelent, aki a tehetséges és eltökélt sportolókból bajnokot, igazi profit farag. Jóból – kiválót! Én úgy szoktam bemutatkozni, hogy egy olyan „személyfejlesztő edző” vagyok, aki egy megoldáscentrikus folyamat (egyfajta „személyi edzés”) során, teljes szakmai tudásával és emberségével abban segíti és támogatja az ügyfelét, hogy jó célokat tűzzön maga elé, és azokat el is érje. Az élet egy nagy utazás, megismételhetetlen kaland; nem árt, ha a hátizsákunkban az élelem mellett van egy jó térképünk önmagunkhoz, a saját utunkhoz – ha nincs, akkor legfőbb ideje készíteni egyet! A jó coach olyan, mint az iránytű: kísér, segít, hogy a felesleges kanyarokat levágva, biztonságosan el is érjük a nekünk leginkább megfelelő célokat.

– Hogy lehet valakiből coach?

– Tapasztalom, hogy manapság divatos dolog lett a „coach-ság”, ennek minden előnyével és hátrányával. Előny, hogy egyre többen tudják (vagy tudni vélik), miről szól ez a hivatás, hátránya pedig, hogy a mennyiség sajnos itt is a minőség rovására mehet. Manapság már nagyon sokféle képzést lehet ebben az irányban is találni, elég egy kicsit körbenézni az interneten. Mint minden más szakmánál, a képzések színvonalában, minőségében óriási eltérések lehetnek (a tematika, az oktatói gárda szakértelme, tapasztalata, az elmélethez fűződő gyakorlat, akkreditáció, mind egy-egy fontos adalék erre nézve). Érdemes nagyon körültekintőnek lenni, mivel a színvonalas coach-képzés meglehetősen drága mulatság, egyáltalán nem mindegy, hogyan térül meg a befektetett időnk, pénzünk és energiánk.

– Te hogyan lettél személyfejlesztő edző, coach?

– Ó, ez egy kb. hatéves történet… Akkoriban kezdtem el gondolkodni a váltáson. Mielőtt rátaláltam az én „saját utamra”, és elindítottam volna a MyWay Coachingot, angolt tanítottam, újságírást és marketinget tanultam, majd bő tíz évig a saját tulajdonú vállalkozásukban (egy igen sikeres, azóta is piacvezető országos agrárszaklapnál) dolgoztam marketingesként. Értékes és tapasztalatokkal teljes időszak volt ez a számomra, de eljött az az idő, amikor egyre jobban éreztem: akármilyen jól csinálom, ez igazából nem az én álmom, hanem a férjemé. Sokáig gondolkodtam, mérlegeltem, mire elszántam magam, hogy azt a biztonságot, amit a munkám és helyzetem nyújtott, inkább új kihívásokra cserélem. Régi, segítő-támogató énemet újra felfedezve, vágyaimat követve végül új területre léptem, és „kísérő, személyi edző”, azaz: coach lettem. Elvégeztem egy igen színvonalas angol képzést, majd beiratkoztam egy hazai mestercoach-hoz, részt vettem számos továbbképzésen, 2012-13-ban pedig team- és group coach képesítést is szereztem – ez egy olyan hivatás, ami folyamatos szakmai továbbképzést, jelenlétet igényel, hogy az ügyfeleim mindig a maximumot kaphassák tőlem.

– Mennyire „női szakma” ez?

– Női szakma… hm… nézzünk egy kis statisztikát! A világ legnagyobb coach szervezete, az ICF (International Coach Federation) felmérése szerint a világ coachainak kétharmada nő. Az arány Magyarországon is hasonló, 62%. A coachok túlnyomó többsége jelentős munka- és élettapasztalattal rendelkezik, 87 százalékuk (!) 36 és 65 év közötti, 60 százalék pedig 46 évnél idősebb. (Az arányok természetesen változóak lehetnek business ill. life területen, ami a coaching két legfontosabb ágát képezi.) Ez azt mutatja, hogy – sok más szakmával ellentétben – itt az életkor, tapasztalat is kifejezetten érték, a nők viszonylag magas aránya pedig azt a segítő, kísérő, fejlesztő mentalitást igazolja, ami a coachok „alapfelszereltsége” kell, hogy legyen.

– Hogyan használjuk ki a gyerekekkel otthon töltött időt, coachként mit javasolsz?

– A gyermekvállalás ideje ideális esetben egy kiemelten boldog, kiteljesedett időszak egy édesanya életében, hiszen kislányként szinte mindannyian arról álmodtunk, hogy egyszer majd anyukák lehetünk. Női szerepeink ugyanakkor nagyfokú flexibilitást is követelnek tőlünk: hogy kiteljesedett életet élhessünk, az anyaság mellett feleségként, szeretőként, barátként, háziasszonyként, majd ismét visszatérve a „piacra”, munkaerőként is helyt kell állnunk. Ez még egy tányért pörgető zsonglőrnek is dicséretére válna, pedig neki nem hosszú évekig, csak egy pár perces produkció erejéig kell kitartania!
Biztosan hallottátok már az „elég jó anya” kifejezést: félre a maximalizmussal, senkinek nem megy minden egyszerre! Húzzuk meg a határainkat, döntsük el, mi mit ér meg (igen, engednünk kell itt-ott, például a tökéletes háziasszony mítoszából) és lepattintani magunkról a galád, „te-úgyis-otthon-vagy-ráérsz-megcsinálni”-féle megjegyzéseket…)
Coachként azt javasolnám, hogy igenis élvezzük az otthon töltött időszakot, ám ahogy nő és fejlődik a gyerkőc, szépen fokozatosan hozzuk vissza a magunk igényeit, az egyéni életünkről, munkánkról való gondolkodást, (- Mit szeretnék igazán; visszavár-e a munkahelyem; tudom/akarom-e majd azt csinálni, amit eddig; szükségem lehet-e új dolgok megtanulására, képzésre,…). Ahogy egy barátnőm – kissé nyersen – fogalmazott: „Ne éljünk szatyorban!” Mert bizony, ez az eszményi időszak túl gyorsan véget ér, és ha tetszik, ha nem, hamarosan ismét a munka világában találjuk magunkat: készüljünk fel jó előre, hogy ne érhessen meglepetés.

– Mit tudnál javasolni a gyesről visszatérő anyáknak, akiket nem vár vissza a munkahelyük?

– Felkészülni, felkészülni, felkészülni! Már a GYES kezdetén – ha ekkor nem megy, folyamatos „ügyes” érdeklődéssel – próbáljuk megtudni, vajon biztosan visszamehetünk-e az eredeti munkahelyünkre. (Sokan félelemből, vagy egyfajta szemérmességből nem mernek tájékozódni, így értékes időt veszítenek, amit a jövőjük építésére használhattak volna.) „Aki időt nyer, életet nyer” – tartja a latin közmondás. Ha bebizonyosodik, hogy nem mehetünk vissza a régi helyünkre, kezdődik: az újratervezés!
Coaching ügyfeleimmel ilyenkor feltérképezzük az összes szóba jöhető ismeretet, jártasságot, képességet és kompetenciát, amit munkavállalóként hadba lehet állítani, ugyanígy a lehetőségeket, majd a célkitűzést követően konkrét cselekvési tervet készítünk a szükséges lépésekkel.

Tavaly októberben a Coachok Szakmai Szövetségében a késői anyaságról tartottam előadást „Trendi 40-es anyukák: nagymamákból kismamák” címmel. Az előadás második felében erről a témáról is szó esett, így szeretettel ajánlom a következő videó megtekintését:

Hivatkozások:

www.mywaycoaching.hu
Trendi 40-es anyukák: nagymamákból kismamák. (YouTube)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.